Noha szerencsére egyetlen halálos áldozatot sem követelt, mégis a legsúlyosabb magyarországi vonatbalesetek közé sorolható az 1999. június 4-én Badacsonylábdihegynél történt szerencsétlenség.
A Nohab 004-es mozdonyt, amely azóta ikonikussá vált, a baleset idején Szűcs Tamás vezette
A tornádóerejű vihar egy teljes fát a sínekre döntött, amire a vonat ráfutott, majd felborult
A baleset következtében a mozdony súlyosan megrongálódott, akkori értéken 100 milliós kár keletkezett
A szerelvényt húzó Nohab 004-es mozdony már akkoriban is legendás volt, azóta pedig ikonikussá, sőt műtárggyá vált: épségben maradt végét sokáig a Közlekedési Múzeum oldalában lehetett látni, aztán 2017-ben átvitték a tapolcai vasútállomásra, ahol nemrégiben az évfordulóra emlékezve a mozdony rajongói is találkoztak – merthogy ilyenek is vannak. A gépet a baleset idején Szűcs Tamás vezette, aki hat évvel a történtek után az Indóháznak mesélt a történtekről. A baleset óta 25 év telt el, a negyed százados évforduló alkalmával pedig a mozdony egykori vezetője is elment Tapolcára.
– Eredetileg egy másik vonatot továbbítottam volna, de egy kolléga kérésére elcseréltük a szolgálatot – emlékezett vissza a mozdony vezetője. – Körülbelül 16 óra 25 körül jártam ki a mozdonnyal a vonatra. A peron mellett meglepődve tapasztaltam, hogy elég sok utasunk lesz. Miután a mozdonyt összekapcsolták a kocsikkal, előre gurultam a peron végéig. Az utasok megrohanták a vagonokat-
Budapestről Tapolca felé haladva már látta, hogy nagyon sötét az ég, gyakran villámlott is. Tamás felpillantott a Badacsonyra és meglepve látta, hogy a hegy túlsó oldalát mintha köd takarná, szinte a körvonalait sem lehetett kivenni. Aztán eleredt az eső és óriási szélvihar kerekedett.
– Elindítottam az ablaktörlőt, de olyan mennyiségű víz zúdult az ablakra, hogy szinte csak homályos foltokat láttam. Ekkor kopogásra lettem figyelmes, az oldalablakon keresztül láttam, hogy dió nagyságú jégdarabok pattognak a 71-es út aszfaltján.
Aztán nem sokkal később Badacsonylábdihegynél zöld foltokat vett észre a mozdony előtt. Arra gondolt: biztosan egy letört ág lóg be a vágány fölé. Minden lehetséges módon fékezni kezdett, közben pedig becsukta a szemét és várta, mikor törik be az ablak.
– Ezután egy koppanást és furcsa sustorgó hangot hallottam, majd éreztem, hogy a mozdony megemelkedik és elindul jobbra, a Balaton felé. Megpróbáltam magamat megtartani, de nem sikerült. Valaminek háttal nekicsapódtam, aztán előreestem, ezután valószínűleg az eszméletemet is elvesztettem.
Tamás arra eszmélt, hogy víz és olajos lé folyik rá. Odakintről emberek szólongatták, azt tudakolva, hogy betörjék-e az ablakot. Végül sikerült kimásznia és az első gondolata az volt, hogy vajon hányan maradtak életben az utasok közül. Csoda, hogy zúzódásokkal megúszta és az is, hogy az utasok sem sérültek meg. Tamás azt mondja, azt a napot azóta is második születésnapjaként tartja számon.
Mint kiderült, a vihar egy teljes fát a sínekre döntött, a Nohab erre futott rá. A vonat kb. 78 kilométeres sebességgel haladt, amikor megtörtént a baleset. A mozdony a levegőbe repült, 120 fokos fordulatot tett és az oldalára zuhanva állt meg. A következő két kocsi – amikben szerencsére nem voltak utasok – ugyancsak felrepült, majd felborult, itt az egyik jegyvizsgáló utazott, aki szintén csak könnyebben sérült meg.
A mozdony viszont olyan súlyosan károsodott, hogy esély sem volt a helyreállítására, akkori értéken 100 milliós volt a kár. Utólag az is kiderült, hogy aznap délután szinte sosem látott erejű, tornádó erősségű szél tombolt a Badacsony környékén.
