Magyar Péter kegyetlenül kiakadt a nagyapjáról megjelent állítások miatt

Mint arról beszámoltunk, Magyar Péter “Nemzeti menet és demonstráció egy új Magyarországért” címmel tartott tömegdemonstrációt Budapesten szombaton.

Előzőleg az ügyészségi kihallgatása után, március 26-án tartott demonstrációján jelentette be Magyar Péter, hogy újra utcára hívja az embereket április 6-án. Mindez azután történt, hogy Magyar nyilvánosságra hozta a volt feleségével készített felvételt, amelyen a Völner-Schadl ügyről beszélgetnek, Varga Judit pedig súlyos bántalmazással vádolta meg volt férjét. Magyar Péter akkor úgy fogalmazott, volt felesége „előre megírt hazugsággyűjteményt” hozott nyilvánosságra.

A tüntetés után néhány nappal Mező Gábor újságíró azt feszegette, hogy Magyar Péter nagyapja, Erőss Pál esetleg a forradalom ellen harcolt volna 1956-ban. Magyar keményen válaszolt.

Mező Gábor tegnap ezt a kérdést tette fel Magyar Péternek a Facebookon: “Azt írtad, hogy nagyapád, Erőss Pál 1956-ban „fegyverrel harcolt a hazájáért”. Elmondanád nekünk, hogy akkor hogyan lehetett a „Markóban” fogalmazó éppen ötvenhat idején? És hogyan „járta végig a gyakorlati lépcsőfokokat” addig, hogy négy év múlva már egyenesen bíró legyen? Ha jól számolom, alig huszonhat évesen?  A kádári megtorlás legsötétebb idején. Így jutalmazta a Kádár-diktatúra legnagyobb ellenségeit?”

Magyar Péter szintén a Facebookon válaszolt Mezőnek, idézzük:

“Mező Gábor kutató, publicista tegnapi és mai posztjaiban, a néhai nagyapám, dr. Erőss Pál emlékét gyalázta meg, azt sejtetve, hogy 1956-ban ellenforradalmi tevékenységet végzett és hogy része volt a kommunista nómenklatúrának.

Válaszom Mező Gábor “kutatónak”:

Kedves Gábor, 

én azt hittem, hogy te valódi kutató vagy, de sajnos kiderült, hogy ha a propagandának szüksége van rád (mondjuk a köztv-én futó műsoraidért cserébe), akkor ugrasz és nem drága neked egy tisztességes, egy ország által valóban szeretett ember emlékét is meggyalázni. 

Nagyapám, dr. Erőss Pál református lelkészi családból származott, a Debreceni Református Kollégiumban érettségizett. Gyermekkora óta bíró szeretett volna lenni. Az 1956-os forradalom kitörésekor sorkatonai szolgálatát töltötte Kiskőrösön. Október 24-én a sorkatonák el akarták hagyni a laktanyát, de ekkor a főtisztek ezt még megakadályozták, október 25-én indultak el végül Budapestre, hogy csatlakozzanak a forradalomhoz. Bp-re re tartva (valószínűleg) szovjet repülőkről géppuska tüzet zúdítottak rájuk, amelyben néhányan megsérültek. Miután nagyapám találkozott Bp-en a nagymamámmal (Mádl Ferenc későbbi köztársasági elnök testvérével), akivel pár héttel azelőtt fogadott örök hűséget Medvigy Mihály piarista szerzetes előtt, azonnal csatlakozott az ELTE Jogi Karának forradalmi bizottságához és november 3-ig szinte minden nap ott teljesített szolgálatot.  Volt, hogy ő őrizte az ottani forradalmárok szegényes fegyverkészletét és volt, hogy kisebb fegyveres összetűzésekbe keveredtek a bajtársaival az ellenforradalmárokkal. 

November 3-án este sokakkal együtt ő is elhagyta az “állomáshelyét”, hiszen akkor minden békésnek tűnt. A rákospalotai egy szobás albérletükben november 4-én hajnalban a szovjet páncélosok és a nehéztüzérség hangjára ébredt. Ekkor már nem tudott visszatérni a belvárosba, mert a szovjet csapatok lezárták a városba vezető utakat. Mivel tevékenyen részt vett a forradalmi eseményekben, eldöntötte, hogy amíg még nyitva vannak a határok, sok barátjukhoz hasonlóan elhagyja Magyarországot, emigrál. Erre azért nem került sor, mert a nagymamám az utolsó pillanatban kijelentette, hogy nem tudja/akarja elhagyni a hazáját és így végül nem ültek fel az Ausztria felé induló teherautóra. 

A nagyszüleim hosszú hónapokig, évekig rettegtek amiatt, hogy nagyapám sok bajtársához hasonlóan őt is utoléri a megtorlás. Erre valószínűleg azért nem került sor, mert nem készült róla fotó, illetőleg a bajtársai nem dobták fel a kihallgatások során. 

És igen, nagyapám bírósági fogalmazó lett és mesélte a nyomasztó emlékét, amikor egy bírósági menzán étkezett Tucsek Gusztáv vérbíróval. És igen, végül polgári ügyszakos bíró lett, az egyik legjobb az országban. Majd a 80-as években a Jogi Esetekben megismerte és megszerette az egész ország. Ellentétben a Fidesz és kormány több jelenlegi tagjával és vezetőjével, a nagyapám soha nem volt a párt tagja és nem volt ügynök sem. Erről hivatalos papírja van az átvilágító bíróktól (ha adsz egy email címet, szívesen átküldöm neked az összes többi dokumentummal együtt). 

Őt viszont hosszú éveken át megfigyelték, ahogy az egész baráti körüket is. Nem tartozott azokkal egy társaságba, akiket te felsoroltál, gondolom a Magyar Televízió szabta meg, hogy mikor kinek kellett mennie a közönségtalálkozókra. 

Nagyapámat 1986-ban el akarta távolítani a Legfelsőbb Bíróság elnöke, mert a hivatalos dokumentum szerint nem szerepelt a káderfejlesztési tervekben. Nagyapám végül 1988-ban,  egyedüliként az országban lemondott a legfelsőbb bírói pozíciójáról (a gyerekkori álmáról) az utolsó kommunista igazságügyi miniszterrel való konfliktusa miatt, és 56 évesen ügyvédnek állt. 

Nagyapán 1989-ig nem kapott útlevelet, ő 55 én 8 éves voltam, amikor először léptünk együtt a szabad világ földjére. Akkor még nem értettem, hogy miért könnyezett, amikor meglátta a császári Bécs pompáját és muskátli zuhatagos alpesi házakat.