Juhász Péter keményen odavágott a bilitborító Magya Péternek
Kedves Magyar Péter!
Azt írod a posztodban, hogy “sokan kérdezik, hogy eddig miért hallgattam, miért csak most világosodtam meg”.
Ebből arra következtetek, hogy most már nem fogsz hallgatni. Mert önmagában az, hogy lemondtál néhány pozícióról, az nem egyenlő a hallgatás megtörésével. Azért még nem jár az általad felsorolt sok büntetés. Az azoknak a sorsa, akik szembeszállnak a rendszerrel, ahogy írod, a magyar hazát szolgálva.
A pozíciókkal tettek cinkossá, és némasággal voltál az. Értem, hogy mostantól nem akarsz cinkos lenni. De még néma vagy. És bűnösök közt cinkos, aki néma.
Őszintén hiszem, hogy valaki megváltozhat egy ügy hatására, hogy eljöhet egy pont az ember életében, hogy netovább. Láttunk már jogvédőből nácivá változni embert, és láttunk náciból is ortodox zsidóvá.
Több olyan emberrel találkoztam már aki hasonló cipőben járt, mint te. Egy ideig azt hitte jó ügyet szolgált, amikor felderengett, hogy talán mégsem, akkor belekényelmesedett, és a végére teljesen beszippantotta és ugyanolyan romlottá vált maga is, mint ez az ocsmány rendszer. De találkoztam nem eggyel, nem kettővel aki beleállt az ügyébe. Akinek eljött az a pont az életében, amikor az erkölcs felülírta a hatalmi érdeket, a személyes egzisztenciát, a hazug lojalitást. Nemes szándék, tiszta szív, egyenes gerinc. Ha megvan, menni fog.
Ne féljetek! – írod.
Én megadom a bizalmat, hogy komolyan gondolod.
Mutasd meg, hogy milyen az, amikor nem félünk.
Ha tényleg úgy érzed, hogy kötelességed a hazáért tenni és nyilvánosságra hozni amit tudsz, bennem partnerre találsz. Jó csapat lehet belőlünk: te tele vagy információval, én tele vagyok tettvággyal, és nem hátrálok meg holmi Rogántól. Papírom van róla.
Szóval, ha van kedved csatlakozni, találkozunk a jó oldalon.
