Gyászba borult az ország – Szörnyű hírt kaptunk ma estére – nagy név távozott közülünk!
Gyászba borult az ország – Szörnyű hírt kaptunk ma reggelre – nagy név távozott közülünk!
Rövid, súlyos betegség után csütörtökre virradóan elhunyt kollégánk és barátunk, Sergő Z. András.
Meghalt Sergő Z. András, a Filmtekercs alapítója.
Andris 16 évvel ezelőtt alapította a Filmtekercs.hu-t, ami filmkedvelő fiatalok játékából néhány év alatt a legolvasottabb magyar nyelvű, független online filmes újsággá nőtte ki magát.
Micsoda egyetemista gondolat: indítsunk online filmes újságot 2006-ban, amikor virágoztak a nagy papíralapú filmes lapok és virágzásnak indult az internetes sajtó, amikor a versenytársak mind a fizikai, mind az online világban életerősen duzzadtak – saját szerkesztői tapasztalat nélkül, pénz nélkül, kezdő egyetemista újságírókkal!
Bejegyezve, szerkesztőséggel, megjelenési tervvel. Rögös utunk legbiztosabb szereplője végig ő volt: örök főszerkesztő-helyettesként, majd az Egyesületünk elnökeként rendületlenül, kitartóan segítette a lap működését és önmagát nem kímélve bármit megtett a jobbátételéért,írja a filmtekercs.hu
Andris nagyon aktív életet élt. Annak ellenére, hogy kerekesszékhez volt kötve, mindent csinált: cikkeket írt, eseményeket szervezett, kommunikált, interjúzott, podcastot készített, filmklubot vezetett, pályázott, sőt, még beugrós informatikusként is tüzet oltott.
Az utolsó pillanatig dolgozott, kézben tartotta az ügyeinket és tervezgette a jövőnket. Soha nem mondta, hogy valamire képtelen, így mindannyian természetesnek vettük a munkáját és jelenlétét, pedig korántsem volt az.
Andris nagyon népszerű volt. Ahogyan a munkában, úgy a szabadidőben sem vonta ki magát semmi alól. Éveken át minden nyáron vendégül látta a szerkesztőségünket Szentendrén, ahol az egésznapos szakmai munka után rengeteget játszottunk és hajnalig tartó világmegváltó beszélgetésekbe bonyolódtunk. Andrisnak remek humora volt, derűje pedig mindenkire átragadt.
A személyében egy barátot is elveszítettünk. Még ha újságként is indultunk: valójában az elejétől fogva barátok is voltunk. A Filmtekercs összetartó ereje és páratlan vonása a filmes lapok palettáján azóta is az a barátság, amit ő alapozott meg bennünk. Köré szerveződött az a közösség, amely 16 éve bővül, formálódik, él.
Andrisnak különleges látásmódja volt. Rengeteg vitánk ért véget (és legalább ennyi kezdődött) amiatt, hogy képes volt három lépés távolságból szemlélni az eseményeket, olyan szempontokat felvetni, amikre addig senki nem gondolt, legyen szó a legapróbb formai követelményről, egy cikk témájáról vagy átfogó stratégiai döntésekről. Bölcsessége sok meggondolatlan döntést akadályozott meg és számtalan krízishelyzetet oldott meg.
Andris született vezető volt. Magabiztosságot sugárzott, emberileg és szakmailag egyaránt. Ritkán volt olyan kérdésünk, amire nem tudta a választ, és olyankor kitalálta másnapra. Képes volt szervezni – embereket és feladatokat, rendezvényeket és fesztivál-jelenlétet. Képes volt irányítani, és képes volt az irányítást átadni; tudott a nyilvánosság előtt fellépni és tudott a háttérből igazgatni. Mindenkit tudott kezelni: a meghívott művészeket és a rendezvényen életében először részt vevő gyakornokot.
Andris igazi példa volt. Senki sem pótolhatja a szakértelmét a hazai filmipar területén, az egyedi meglátásait a filmekről és a világról, a személyes kapcsolatait. Ami vigaszt nyújt, hogy hatalmas alkotómunkája és lényének ereje maradandót teremtett: még ha meg is rendültünk, a Filmtekercs közössége együtt marad.
Hányan képesek stabil örökséget teremteni? Ritka és rendkívüli az az ember, akinek a műve a távozása után is életben marad, de Andris műve életerős.
Az emlékét megőrizzük és igyekszünk méltóak lenni rá.